Lambretta

A LAMRBRETTA-RÓL BŐVEBBEN

Több, mint 70 évvel ezelőtt a gazdag olasz tradicionális hagyomány két versengő robogómárkát hozott létre, amelyek hamarosan meghódították a világot klasszikus stílusukkal, minőségükkel és képességükkel arra, hogy megtanítsák a fiatalokat a barátság, a művészet és a zene szeretetére. A drágább Lambretta testesítette meg az erős individualizmust és a kiváló minőséget. A milánói születésű Lambretta már az 1960-as években a függetlenség, az individualizmus és az extravagáns stílus kifejeződése volt, míg a római nővére nőiesebb és elegánsabb volt. A kettő örök riválissá vált. Manapság a világ minden tájáról származó több ezer Lambrettás, és az ünnepelt hírességek, továbbra sem tudnak ellenállni a stílus eme ikonjának. A művészet szerelmesei csodálják a szemtelen és jóképű Lambrettá-t. Nem csoda hogy ma, 70 évvel a Lambretta születése után, formája még mindig ellenállhatatlan.

Történelem

A Lambretta nevet a Lambro folyóról származtatják, amely áthalad a Lambrate körzetben, amely az ikonikus Lambretta robogó szülőhelye. Nevét az olasz „Lambrus” szóról is kapta, amely jelentése: „könnyű(súlyban), gyors és fürge”. Sorozat gyártása a második világháború után indult az Innocenti acélcső gyárából, mivel a háború után megnövekedett kereslet mutatkozott az új közlekedési eszközökre. Szórakoztató, megbízható és forradalmi közlekedési mód volt, és 6 színben kapható pasztel fényezésével divatot is teremtett. 1960-ban a modellvilág felkarolta és emellett számos híresség is feltűnt stílusos nyergében úgy, mint James Dean - A Lambretta márka stílus ikonná vált. De ahogy a kis méretű autók népszerűsége nőtt, a robogók iránti kereslet csökkent. 1997-ben a Lambretta befejezte a gyártást, majd 2017-ben tért vissza az új V-Special modellel.

Szenvedély, innováció és tradíció

A Lambretta bemutatja a kétrétegű oldalsó panelt. Az alap egy erős, 1,2 mm-es acél középső váz, amely oldalra húzódik a repülőgép profiljához hasonlóan. Ez a konstrukció nem csak lehetővé teszi a Lambretta tulajdonosának, hogy könnyedén járműve motorjához, de elkerüli a szükségtelen hozzáadott súlyt is. Az oldalakat speciális panelek borítják, amelyek különféle formákban és színekben elérhetőek. A standard V-Special egyszínű fényezéssel rendelkezik, de könnyen testre szabható kétszínű „bicolore” kiadássá is. Klasszikus kialakítás, fém karosszéria, városi kényelem; A Lambretta Olasz-Svéd tervező csapata meghívta a KISKA-design-t, hogy közös együttműködéssel építsen egy új jövőbeli robogót, a V-Special-t. Az új V-Special modellek tervezésekor nagy hangsúlyt kapott a hagyomány folytatása. Jelenleg a Lambretta az új motorjain dolgozik, melyek nagyobb motorblokkal és elektromos hajtással kerülnek forgalomba. A V-Special 50cm3, 125cm3 és 169cm³ -es, léghűtéses blokkokkal érhetőek el.

Lambretta kiegészítő és extra felszerelések.

Számos különféle hordozó, védő, szélvédő, zár és ponyva rendelhető Lambrettádhoz. A Lambretta sisakok sorozatát kínálja ugyanolyan színben, mint a járművek. Kimagasló anyagok, mint például a szénszál, valódi bőr a béléshez és a rozsdamentes acél garantálják a legmagasabb minőséget. Emellett számos kiegészítő közül válogathatsz motorodhoz is, úgy, mint krómozott csomagtartók, szélvédők, keretek és akár egyedivé is teheted Lambrettádat a speciális színre fújt karosszéria elemekkel is.

A blogunkban egy 12 részes sorozat keretében hozzuk el nektek a Lambretta történetét:

1. Ferdinando Innocenti: A "nagy emberke"
2. A gyár elindul
3. Túlélni a háborút
4. Felállni a háború után
5. Régen és ma
6. A "Lambretta Klub"
7. Rekordok és versenyek
8. Életképek
9. A Milánói Vásár
10. Hírességek a Lambrettán
11. A háromkerekű
12. Érdekességek

A Lambretta sztori [I] - Ferdinando Innocenti: "A nagy emberke"
Lambretta, és klasszikus robogók, 2020. 04. 02.
Innocenti a 20. század egyik legnagyobb olasz gyártulajdonos volt. Története meseszerű: a semmiből létrehozott egy gazdaságos birodalmat. A Toszkán Pesciában született 1891-ben, majd 1966-ban hunyt el. Szerette a western filmeket, a jó vicceket és a finom ételeket. Igazi lokálpatrióta volt, igyekezett szinte minden idejét Toszkánában tölteni. Itt volt a nyaralója a tengerparton, Viareggioban. Gyakran horgászott a jachtjáról. Először egy kis toszkán munkahelyen kezdett dolgozni, majd hamarosan egy cég igazgatója lett. A ’60-as években Innocentinek már 7000 dolgozója volt, 60 milliárdos forgalma évente és a világ minden táján képviseltette magát.


Ferdinando (balra) és fia, Luigi (jobbra) Innocenti

Ferdinando saját „vállalkozása” 285 lírával indult és sok-sok bátorsággal. Bár elmondása alapján nem volt könnyű út, amit bejárt: „Nagyon kemény idők voltak. Az én szegény apukám megbénult, majd megnémult. A bátyám is betegeskedett emiatt alig tudott dolgozni, a két nővérem is csak keveset. Így tehát napközben iskolába mentem, este pedig egy kovácsműhelyben dolgoztam. Ott viszont nagyon sok mindent megtanultam.” 16 évesen az egyik barátjától kölcsönkért 285 lírát, amiből ócskavasakat vett. Ezeket elcserélte kőolajra, amiket pedig eladott körülbelül 5000 líráért. Ezt így folytatta és hamarosan fél millió líra volt a birtokában. Sajnos a bank, amibe a pénzét tette, elveszítette azt.


Megegyezés a Britis Motor Corporation elnökével, Sir Leonard Lord-dal (1959)

A pénz elveszett, de a céltudatossága nem. Mindent elölről kezdett és újra sikere lett. Innocenti remek ötlete a csövek terén világhírűvé tette őt. Úgy is hívták a találmányát, hogy „Innocenti csövek” (Tubi Innocenti). (Ezeket az építkezésnél használatos acélcsöveket oly módon lehet összerakni, hogy nem kell hozzá hegesztés, hanem egyszerűen szétszedhető.) 1931-ben át kellett költöznie a kis gyárának a milánói Lambrate-ba, mivel folyamatosan bővült. A Második Világháború ideje alatt hadi eszközöket kényszerültek gyártani, egészen addig, amíg a Lambro folyó partján fekvő épületkomplexust kegyetlenül lebombázták. Körülbelül 5300 ember lett emiatt munkanélküli.


Az Innocenti csövek

A „nagy emberke” – ahogyan Milánóban hívták – harmadszor is felállt a semmiből. Így emlékezik vissza Ferdinando azokra a napokra: „A gyár elpusztult. A polgármesteri bizottságot arra kértem, hogy bízzanak bennem. Emlékszem, hogy közben a lambratei tér tele volt több ezer munkással. Arra vártak, hogy én határozzak. A földön hevertem. Minden romokban volt. Az amerikai bombázók jól végezték a dolgukat. Majd ezt mondtam a testületnek: „ha akarjátok, menjen minden a régi kerékvágásban két vagy három hónapig, én majd kifizetem az embereket, miközben eladom azt, ami megmaradt. De ha bizalmat szavaztok nekem, újjáépítem és mindent, ami maradt befektetem abba, hogy az Innocenti cég újrainduljon. Ehhez meg kell bíznotok bennem és türelmesnek kell lennetek. Ha ezt megteszitek, nem fogjátok megbánni!””


Fülöp edinburghi herceg látogatása az Innocenti gyárban

Mindent egy lapra tett. Ráadásul más területet is keresett az újonnan épülő létesítménynek, ami sokkal nagyobb, mint az előző volt. Versenyképessé akarta tenni az egészet, és mint tudjuk, sikerült neki. Nem csak, mint üzletember és igazgató volt sikeres, hanem az embereivel is úgy bánt, mintha a gyermekei lennének. Továbbfejlesztette a céget és már kisebb motorokat is elkezdtek gyártani: robogókat, kismotorokat és „motofurgonokat” is. Aztán lett egy ötlete: „motorizált cső”, később ez lett a híres Lambretta.

A Lambretta sztori [II] - a gyár elindul
Lambretta, és klasszikus robogók, 2020. 04. 08.
Az elmúlt héten megismerkedtünk a „nagy emberkével”, a Lambretta atyjával. Sorozatunk második részében pedig bepillantunk az Innocenti létesítménybe.


Mint azt az előző cikkben olvashattuk, Innocenti egy igazi vállalkozó szellemű férfi volt. Ráérzett arra, hogy az építkezésben szükség van újításokra, hiszen akkoriban egyáltalán nem biztonságos léceket használtak állványként. Az "Innocenti csövek" azonban technológiát igényelt, így 1922-ben Ferdinando Innocenti Rómába költözött, hogy elkezdje tanulmányozni az acélcsövek tulajdonságait és felhasználását. Az üzleti érzékének és bátorságának köszönhetően az Innocenti féle forradalmi újítás nagyon gyorsan elterjedt az egész világon – eddig ugyanis az acélcsöveket kizárólag folyadék és gáz elvezetésére használták. 1931-ben Ferdinando Milánóba utazott, hogy lerakja egy új gyár alapjait a Lambrate folyó partja mellé.

Két évre rá 1933-ban a híres Milánói Vásáron az emberek egy furcsa szerkezetre lehettek figyelmesek. Egy gigantikus antennacső emelkedik minden más épület fölé - amit Innocenti gyártott. Egy évre rá Brüsszelben egy hatalmas torony – szintén Innocentitől – magaslik, amit 10 km messziről is lehet látni. Mindebből kitűnik a megbízhatósága a szerkezetnek, ami később a Lambretta motort is jellemezi.

És végül egy érdekesség az 1934-es Innocenti katalógusból:

Locsolás mesterségesen

„A stadionokban, teniszpályákon, parkokban, kertekben stb... a mesterséges locsolás ma már elengedhetetlen. […] Majdnem az összes olasz stadionban a mi berendezésünk működik…” - Nem is volt csoda, hiszen idáig már körülbelül 10.000 tonna csövet gyártottak, amiből nagyjából 18.000 locsoló készült.

A Lambretta sztori [III] - túlélni a háborút
Lambretta, és klasszikus robogók, 2020. 04. 16.
Folytatjuk az utunk a Lambretta történetében. Megismerkedhettünk Innocentivel, a Lambretta atyjával, illetve, hogy mit épített fel. A mostani rész közvetlenül a Lambretta gyártása előtti évekről szól, egy mélypontról, amit a II. világháború okozott.


A II. Világháború alatt a Hadügyminisztérium tüzérségi szakosztálya megbízásából az Innocentikomplexum egy új hangárral és gyárrészleggel bővült, ahol töltényhüvelyeket gyártottak acélból. Emiatt elsődleges célponttá vált az ellenséges bombázóknak. 1944. április 30-án a baj bekövetkezett, óriási károkat okoztak a bombázások, így majdnem az egész telep használhatatlanná vált. Gyorsan elkezdték menteni a menthetőt, hogy legalább valahogyan működjön a gyár épen maradt része.


Bombázások után a gyár épülete, 1944.

1945 áprilisában a Szövetségesek elfoglalták a gyárat, amit csak 1946 augusztusában hagytak el, óriási károkat hagyva maguk után. Bár ezek nem voltak olyan látványosak, mint a bombázás, mégis mélyebb sebeket ejtettek a gyárnak. A harckocsik tönkretették az utakat; az elektromos berendezések, a lépcsők, a járdák mind használhatatlanná váltak. Ami mozdítható volt – csövek, vezetékek, vezérlők – mind eltűntek vagy megsemmisültek.


1946 augusztusában az Innocenti Társaság ennek ellenére elkezdte a gyár rendbe hozását, ami a károknak és az időjárásnak köszönhetően nagyon lassan haladt.


Egy korabeli visszaemlékezés erről az időszakról:

„1943-at írunk. Hallottam, hogy az Innocenti gyárnál felvétel van a G III-as részlegre egész jó fizetésért. […] A gyárba menet mindig összefutottam Innocenti úrral, aki gyakran sétált arrafelé, szokásos módon udvariasan köszönt nekem, megemelve a kalapját. Bár alacsony termetű, mégis olyan volt, mint egy úr. Amikor elkezdődtek a bombázások az egész város veszélyessé vált. Voltak, akik nem tudtak hazajutni a gyárból, ezért Innocenti úr a közeli településen otthont biztosított a számukra. […]


Soha nem éheztünk, mert Innocenti úr vásárolt egy farmot a Lambrate partján. Egyik vasárnap 99 darab bomba esett a gyár köré, de ezek még nem okoztak károkat. Nekünk kellett eltakarítani a fel nem robbant bombákat. […]


Már épül az új gyár.

A vész után Ferdinando Innocenti azt mondta, hogy felsőbb utasításra mindenkit el kell bocsátania, de amint lehetőségében áll visszavesz minket. […] Néhány évvel később vissza is hívtak, akkor már Lambrettát gyártottak, azonban visszautasítottam, mivel egy másik helyen dolgoztam.”

A Lambretta sztori [IV] - felállni a háború után
Lambretta, és klasszikus robogók, 2020. 04. 23.
1945 júniusát írjuk. Az élet elkezdett visszaállni a régi kerékvágásba. A jövő reménnyel, de bizonytalansággal volt tele. Mint korábban olvastuk, az Innocenti gyárat lebombázták. A német megszállás nagyon levitte a termelést, a Szövetségesek megszállása volt a kegyelemdöfés. A háború miatti átalakítások feleslegessé váltak, hiszen békeidők jöttek, ahol már nincs szükség fegyverekre – amiket a világháború alatt gyártottak itt. Nem sok jót ígért a gyár jövője, hiszen a legnehezebb időszakát élte a pusztulás – talán ez a legjobb szó a jellemzésre – miatt.



A vezetőség azonban a helyén volt. Az igazgató tervekkel állt elő, amelyek megalapozták a további előmeneteleket. A tervek beváltak és lassan-lassan kialakult a körülbelül másfél millió négyzetméteres terület berendezése a legmodernebb felszerelésekkel. Az új Innocenti gyár fő profilja három részből állt: motor részleg, gépészeti részleg, és kohászati részlegből.


A tervezők munka közben

A motor részleg

Itt készítették a Lambrettát is, méghozzá 8 órás műszak alatt 150 gyönyörű szép darabot – ekkora igény volt rá. Nem is csoda, mert kinézetben elegáns volt, műszakilag pedig Európa legmodernebbjei közé tartozott. Egy átlagos napon 2000 látogatója volt a gyárnak.

Láttad már, hogy hogyan "találták fel" a Lambrettát?


Az Innocenti létesítmény könyvtára

A gépészeti részleg

Itt a korábban elkezdett acélcső gyártásra helyezték a hangsúlyt. Fontossága nem kérdés, a termékek 80%-át külföldre vitték (Lengyelországtól Argentínáig, Jugoszláviától Angliáig…). Havonta 300-400 tonna között volt a termelés.


A kémiai labor

A kohászati részleg

Ez a legfiatalabb részlege a gyárnak, ami Olaszországban is kezdetleges volt. Nagyon finom porból készítettek különböző fémeket.

A Lambretta sztori [V] - Régen és ma
Lambretta, és klasszikus robogók, 2020. 04. 30.
20:35: mindenki a rádióhoz tapad, hiszen pontosan ekkor kerül bemutatásra a RAI összes csatornáján a Lambretta, amire az elején úgy tekintettek, mint a „nép autójára”.


Bemondták, hogy hamarosan érkezik a kétütemű 125 cm3-s motor, három sebességváltóval, kis átmérőjű, de vastag kerekekkel, amelyek rugós felfüggesztést kapnak, hogy a maximális védelmet nyújtsák a motorosoknak. Továbbá jó minőségű vázzal (Innocenti specialitásából: csövekből), fékekkel, a gyújtás pedig mágneses lendkerékkel történik majd, ami felkapcsolja elől is és hátul is a lámpákat. Ez a motor, amit Lambrettának hívnak, hiszen a Lambrate folyó partja mellett gyártják. Két embert is tud majd vinni a hátán, akár 70 km/h óra sebességgel, 2 liter fogyasztás mellett. Az ára sem túl magas, éppen hogy több, mint egy motoros kerékpárnak: körülbelül egy gyárban dolgozó munkás két-három havi bére volt.


Elkezdtek gyártani háromkerekű Lambrettákat is. Ebből látszik, hogy az Innocenti gyár fejlődésre képes volt.


A Lambretta megálmodja Bruno Ferrario volt. A világháború közben munkanélkülivé vált, de felkérték őt egy új projektre. Szükség volt ugyanis a háború után valami egyszerű járműre, hogy a dolgozók munkába tudjanak menni. Innocenti 400 millió lírát fektetett ebbe az ötletbe. Bruno Róma utcáit járta, hogy ihletet nyerjen. Több emberrel is összedolgozott – többek között egy nagy motorossal is – és végül bemutatta a terveket egy 125 cm3-s motorról, amit Innocenti nagyon lelkesen fogadott. 1944-től már hivatalosan is Bruno lett a vezetője ennek a projektnek. 1946 júliusában már egy komoly csapattal utazott Milánóba, hogy megtervezzék és előkészítsék a motort. 1947 októberében pedig elkészültek az első Lambretták, szám szerint 12, de hamarosan milliószámra gyártották őket. Bruno Ferrario 1971-ben ment nyugdíjba.


Indiai delegáció a Lambrettánál
A gyártás 1997-ben megszűnt, majd 20 évvel később, 1917-ben indult újra a V-Special modellekkel. A művészet szerelmesei csodálják a szemtelenül jóképű Lambrettát. Nem csoda, hiszen ma, 73 évvel az első Lambretta bemutatás után, a formája még mindig ellenállhatatlan. A motorkerékpár összeszerelése direkt oly módon van kialakítva, hogy minden panel könnyen cserélhető legyen, így mindenki saját stílusa szerint szabhatja testre. Válassz te is a Lambrettáink közül és keresd meg a számodri leginkább egyedi kivitelezéseket.

A Lambretta sztori [VI] - A "Lambretta Klub"
Lambretta, és klasszikus robogók, 2020. 05. 08.
100.000 Lambretta és 100 Lambretta klub – ezt a célt tűzte ki magának az 1950-es elképzelés.


A "Zingone" kupa, Milano, 1964.
Mint korábban olvashattuk, a Lambretta elkezdte meghódítani a világot. Egyre több városban alapítottak Lambretta Klubot, sőt, nem csak a nagyobb városokban, hanem a kisebbekben is! Nem telt el úgy nap, hogy ne alapítottak volna egy ilyen társaságot. És meg is lett a vasárnapi program mindenki számára: ki a hegyeken keresztül, ki a tenger mellől, ki a síkságról elindult a saját Lambrettájával, hogy találkozzanak valahol. Ez nem csak egy kikapcsolódás volt, hanem igazából egy jó reklám is. Még jobban megjött az emberek kedve a motorozáshoz, kiváltképp a Lambrettához. Nagy örömöt adott ez az embereknek a háború miatt átélt szörnyűségek után.






"Útbaigazítás"

Lambretta Klub, Sanremo, Virágkarnevál, 1961.

Lambretta Klub, Sanremo, Virágkarnevál, 1961.


Lambretta Klub, Sanremo, Virágkarnevál, 1963.
A találkozón természetesen beszélgettek, kávéztak, sőt! Versenyeket is szervetek különböző kreatív számokban:

A Lambretta sztori [VII] - versenyek és rekordok
Lambretta, és klasszikus robogók, 2020. 05. 14.
Mint azt korábban olvashattuk, a Lambretta egyre felkapottabb lett Olaszországban és a világ minden táján. Ennek hatására versenyeket kezdtek rendezni.


1951. április 14-én Romolo Ferri – ezüstérmes az 1956-os motoros gyorsulási világbajnokságon – új világrekordot állított be. Innocenti felkérte, hogy próbálja ki, mit tud a 125 ccm-es Lambretta. A Róma-Terracina – körülbelül 110 km – távolságot 190 km/h átlagsebességgel tette meg. Leggyorsabban 195,652 km/h-val száguldott – hozzá kell tenni, hogy Ferrit az útja során hátráltatták az erős széllökések. Minden jel arra mutatott, hogy a tervezők meg tudják oldani, hogy több mint 200 km/h-val menjen egy ilyen kaliberű motor. Éppen ezért a mérnökök a motor aerodinamikájára fektették a hangsúlyt, hogy a légellenállást minimalizálják. A legjobb minőségű motort szerette volna Innocenti előállítani. Így a kerekek például Pirelli gyártmányúak voltak, amelyeknek nagyon jó a tapadása. Tesztelgetve, lassan-lassan kialakult a C típusú Lambretta.



Az "Arany Lambretta", 1949. Monza
Ez a nap a Lambretta történetében nagy megelégedést szült. Elégedettek voltak a nézők, a versenyzők, a győztesek és maga a motorozás is, hiszen a háború okozta szenvedés után felüdülés volt látni egy ilyen eseményt. Ez a nap bebizonyította, hogy a jövő a motoroké.




47 versenyző vett részt a futamon. Nem egyszerűen egy sima verseny volt, hanem tapasztalatszerzés is. Mindenki úgy hozta a Lambrettáját, ahogyan szerette volna - feljavítva, megerősítve... A mérnökök és tervezők is ott voltak a versenyen, és nézték, miből tudnak új ötletet meríteni. Ezután egyre több versenyt szerveztek a motorrajongók, hivatalosat és nem hivatalosat.




A gyerekek sem maradtak öröm nélkül. 1950. március 26-án, szintén Monzában megrendezték az első Go-kart versenyt (125 cmm-es Lambretta motorral felszerelve). A versenyt a 14 éves Guglielmo Paglini nyerte, akinek az átlagsebessége 50 km/h volt.

Életképek:

A Lambretta sztori [IX] - A Milánói Vásár
Lambretta, és klasszikus robogók, 2020. 06. 03.
A Lambretta berobbant a közéletbe, és elkezdte meghódítani Olaszországot - és a világot. Népszerűségét segítette Olaszország egyik leghíresebb eseménye, a Milánói Vásár.



„A Milánói Vásárt még az sem ismeri igazán, aki részt vett már rajta. Hiszen aki csak résztvevő, nem láthatja az előkészületeket, vagy azt, hogy a zárás után mi történik ott. A nulladik nap tele van improvizálással, pazarlással, kapkodással, tervekkel… A Vásár után pedig nem marad más, csak nagyon sok szemét és munka. Ez már csak így megy egy ekkora méretű vásáron…”


A "különleges csomagolás"
„Egy kiváltság részt venni a Milánói Vásáron, hát még kiállítani rajta! Ide mindenki a legjobb termékét hozza, különleges csomagolásban, káprázatos bemutatásban. Ilyen a Lambretta standja is! Nem egyszerűen a különböző típusú motorok kerülnek bemutatásra, hanem láthatóvá teszik a Lambrettát működés közben, illetve hogy hogyan is épül fel maga a motor a belső szerkezete. Az évek során megszokottá vált már, hogy a Lambretta részt vesz a kiállításon, nagy sikerrel.”

Egy 1952-es feljegyzésből

125ccm Lambretta, Milánói Vásár 1948.


A Lambretta minden termékét meg lehet csodálni


A lopásgátló kinagyítva - Lambretta 125 ccm


Milánói Vásár, 1951.

Előkép

Milánói Vásár, 1957.


Milánói Vásár, 1958.

A Lambretta sztori [X] - Hírességek a Lambrettán
Lambretta, és klasszikus robogók, 2020. 06. 10.
A Lambretta minőségben kiváló volt, árban pedig olcsó. Azonban ez nem azt jelentette, hogy a gazdagabb emberek ne vették volna a Lambrettát. Sőt! Több híresség is rajongott az olasz motorért. Jöjjön néhányuk a Lambrettán ülve! (Olasz kultúrában jártasak előnyben.)


___________________________________________________________________________________________________________


A képen látható úriember nem más, mint Dean Martin. Fénykorát az 1950-es, '60-as években élte, amikor számos filmben szerepelt, többek között "A négy mesterlövész"-ben, "A dicső tizenegy"-ben (Ocean's Eleven első változata) vagy a "Rio Bravo"-ban. Dean kiváló énekes is volt. Itt pedig éppen egy Lambretta 125 LD-n ül.


Egy másik olasz származású színészt, Walter Chiarit láthatjuk egy Lambretta 150 LI-n. Híresebb szerepei: "Vörös és fekete" (Rosso e nero), "Az ügyefogyott" (Louis de Funes-nel).


Umberto Masetti kétszeres MotoGP világbajnok volt (1950-ben és 1952-ben). Mindkétszer egy 500-as Gilerán nyert.


A 20. század egyik női filmes ikonja Jayne Mansfield volt. Nemcsak színészi karrierje miatt vált híressé, hanem a szépsége miatt is. Érdekesség, hogy a második férje a magyar származású Mickey (Miklós) Hargitay volt.


A képen az 1951-es Miss Italia, Isabella Valdettaro látható.


Marlene Ann Dee, Miss England, 1954.


Miss "Queen of the road", Anglia, 1966.


James Cagney a filmipar hajnalán, az 1930-as években kezdte színészi pályáját, és nagyon sikeres volt benne. Leginkább az akkoriban felkapott gengszteres filmekben (illetve westernekben) szerepelt, mint például "A közellenség", vagy "A villamosszék felé".


III. Ranier monacói herceg és felesége Grace Kelly, amerikai színésznő egy Lambretta 150 LI előtt, 1958-ban.



Az "Il ragazzo della via Gluck" (A Gluck utcai srác) és a "Confesso" (Vallomás) talán a két legismertebb száma Adriano Celentanonak, aki Olaszország egyik nagyon híres énekese. A milánói születése Adriano természetesen a helyi Lambrettán ül (150 LI).


Valeria Ciangottini, olasz színésznő a Lambretta Centon, 1964-ben.


A Lambretta sztori [XI] - A háromkerekű
Lambretta, és klasszikus robogók, 2020. 06. 17.
Mire tudták még használni a Lambrettát? Engedjük el a fantáziánkat, és képzeljük el, hogy a posta, a szemétszállítók, a cirkusz mit kezd a Lambrettával. Aki járt már Olaszországban, biztos találkozott ezzel a furcsa és különleges járművel, ami nem más, mint a háromkerekű.


A Lambretta rövid idő alatt nagyon népszerű lett, ami lehetőséget biztosított a növekedésre. Mindenki két szó jutott eszébe a Lambrettával kapcsolatban: olcsó és megbízható.


Éppen bemutatják az új Lambrettát

Mint azt korábban olvashattuk, a tervezők nagy értettek a munkájukhoz. Így fontosnak tartották a megbízhatóság mellett a praktikusságot is. Megszületett hát a Lambretta 125/B, három típusban: a) zárt karosszériával, alumíniumból, b) zárt karosszériával, fából, c) oldalsó platformmal, fából.


Lambretta 125 FB

Később remek lehetőség volt, hogy ezt a részleget tovább bővítsék. Megkeresések alapján sikerült több céggel együttműködniük, amelyekből néhány képet mutatunk:


A raktárban tökéletes eszköz volt


Szemétszállítás Lambrettával (I)


Szemétszállítás Lambrettával (II)


Tömegközlekedésre is alkalmas a Lambretta háromkerekűje, Lambro 200, 1965.


Bevetették a postánál is


Mindenféle terméket szállították vele


Hollandiában (természetesen) tulipánokat, 1957.


Egy tehén a Lambrettán, de ez még nem minden!


Igen! Az ott egy elefánt. Vajon hogyan tudták rátenni?


Közvilágítás-szerelés közben egy Lambro 200

A Lambretta sztori [XII] - Érdekességek
Lambretta, és klasszikus robogók, 2020. 06. 24.
A Lambretta sztori záró részében három érdekességet hozunk nektek a Lambretta történetéből, képekkel.


Az első házasság robogón

1949. október 9-én Virginia Tonetti és Galvano Galvan összekötötték életüket a milánói Szent Martin templomban. A pár innen egyenesen a San Celso bazilikába ment – Milánó másik felébe –, hogy esküt tegyen. A történet érdekessége, hogy a pár, és velük együtt a rokonok, tanúk, barátok és meghívottak is mind motoron tették meg ezt a szakaszt. Innen már kitalálhatjuk, milyen motort választott a násznép: természetesen Lambrettát.


Lambrettán az ifjú pár


Át a városon
___________________________________________________________________________________________________________
Az Innocenti nyári tábor

Az Innocenti cégnél dolgozók gyermekeinek kedvére szerettek volna tenni, éppen ezért nyári táborokat szerveztek nekik. 129 gyermek ment Spanyolországba, a hegyekbe, míg 343 gyermek az Adriai-tenger partjára, az olasz Senigalliába. Természetesen a táborok nem csak hegymászással vagy fürdéssel teltek, hanem motorozni is tanították őket – Lambrettán. Azt szerették volna ezzel elérni, hogy a Lambrettánál dolgozók gyermekei ne munkaeszközre gondoljanak, ha szóba jön a Lambretta, hanem a motorozás élvezetére.


Az Innocenti nyaralásra viszik a gyermekeket


Bemutató a Lambrettáról
___________________________________________________________________________________________________________
A futurisztikus Lambretta

Biztos sokan elképzeltük már, hogy milyen lesz az, amikor az autók nem a földön, hanem a levegőben. Az 1960-as években „Lambrettair”-nek keresztelt jármű ezt próbálta megvalósítani. Nem kell túl modern dologra gondolni, ugyanis két 200ccm-s motorral próbálta ezt megvalósítani két angol diák, név szerint Tony Tessier és Laurie Turner. A szerkezete jórészt fából és acélból épült. A házilag épült jármű megépítése 12 hónapot vett igénybe. Az 1969-es feljegyzés szerint versenyeken készült indulni a Lambrettair. Sajnos arról, hogy miként végződött a Lambrettair sorsa, nincs információ.


A Lambrettair indulóban


Ugyanezt megpróbálták kétéltűben is

forrás: ksr.hu